Ugrás a tartalomhoz

Calais ostroma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Calais ostroma
Eredeti nyelvolasz
ZeneGaetano Donizetti
SzövegkönyvSalvadore Cammarano
Felvonások száma3 felvonás
Főbb bemutatók1836. november 19. (Teatro di San Carlo, Caterina Barili, Paul Barroilhet, Frederick Lablache)
A Wikimédia Commons tartalmaz Calais ostroma témájú médiaállományokat.

A Calais ostroma (eredetileg olaszul L’assedio di Calais) Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A Jean Froissart krónikás által megírt történet nyomán a szövegkönyvet Salvadore Cammarano írta Luigi Marchionni azonos című drámája, valamint Luigi Henry azonos című balettje alapján. A művet 1836. november 19-én mutatták be először a nápolyi San Carlo operaházban. Magyarországi bemutatója 2015. június 30-án a londoni English Touring Opera társulatának előadásában, az Armel Nemzetközi Operaverseny és Fesztivál keretében volt Budapesten, a Thália Színházban.

Szereplők

[szerkesztés]
Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Eustachio de Saint-Pierre, Calais polgármestere bariton Paul Barroilhet
Aurelio, a fia mezzoszoprán Almareinda Manzocchi
Eleonora, Aurelio felesége szoprán Caterina Barilli-Patti
Giovanni d’Aire tenor Ferdinando Cimino
Giacomo de Wisants tenor Freni
Pietro de Wisants bariton Giovanni Revalden
Armando basszus Giuseppe Benedetti
III. Eduárd angol király bariton Luigi Lablache
Izabella királyné[1] szoprán
Edmundo, az angol seregek vezére tenor Nicola Tucci
Egy angol kém basszus Pietro Gianni

Cselekménye

[szerkesztés]

Első felvonás

[szerkesztés]

A polgármester fia, Aurelio, az éj leple alatt beszökik az ostromló angolok táborába, hogy élelmet szerezzen családjának. Noha rajtakapják a lopáson, sikerül elmenekülnie, de nem tud visszatérni a várba. Felesége, Eleonora és apja beletörődnek Aurelio elvesztésébe és amikor éppen megbékélnének a gondolattal, Giovanni, egy városi polgár hírt hoz a fiú meneküléséről. Rövid idő múlva megérkezik Aurelio is. Elmeséli apjának, hogy az angol seregek már a végső ostromra készülnek, s a város halálra van ítélve. A polgárok egy csoportja ekkor úgy dönt, hogy a béke jeléül megöli a polgármestert, akit azzal vádolnak, hogy makacssága miatt nem sikerült az angol királlyal ezidáig békét kötni. A polgármester azonban nem hátrál meg, büszkén vállalja a felelősséget tetteiért. Ez eltántorítja a lázadókat gyilkos tervüket, kivéve egy rejtélyes, sisakos polgárt, akiről kiderítik, hogy angolok kéme és börtönbe zárják.

Második felvonás

[szerkesztés]

Eleonora Istentől kér segítséget. Az imádkozó asszony mellett alvó Aurelio ijedten riad fel és elmeséli rémálmát: a csatamezőn látta magát, amint súlyos sebtől találva haldoklik, s családja, gyermeke is veszve már. Alighogy beszámol álmáról, megérkezik az angolok küldöttsége és tudatják a polgármesterrel, hogy királyuk megkegyelmez a városlakóknak, amennyiben hat nemesi származású lakos vállalja a vértanúságot. Aurelio ezen felháborodik, mert megalázónak érzi, viszont apja, a polgármester elfogadja az ajánlatot. A polgárság ismét felhördül, de sikerül lecsillapítania őket, mondva, hogy hat ember halálával a több ezer lakos megmenekülhet. Elsőként jelentkezik vértanúnak. Ezt látva, Aurelio is követni akarja, de az apja lebeszéli róla és arra inti, hogy az ő feladata inkább a család jövőjének biztosítása. Végül - apja figyelmét kijátszva - Aurelio mégis felírja magát a jegyzékre, s szeretteiktől elbúcsúzva indulnak az angolok táborába.

Harmadik felvonás

[szerkesztés]

Az angolok táborában már a győzelmet ünneplik. A király is katonáival ünnepel és várja felesége érkezését. A királyné csalódott, amikor meglátja, hogy a város falai még állnak. Ám amikor meglátja a hat polgárt, megtudja történetüket és meghallja az őket kísérők könyörgését, kegyelmet kér számukra. A királyt is meghatja ellenfelei bátorsága, és valamennyiüknek megkegyelmez.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A valóságban Franciaországi Izabella III. Eduárd anyja volt, és nem a felesége. Eduárd felesége Filippa királyné volt.

Források

[szerkesztés]
  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2